A szülői attitűdöt, reagálásokat, sztereotíp megnyilvánulásokat legtöbbször önkéntelenül, szüleinktől „hozzuk”, még akkor is, ha tudatosan másként szeretnénk közelíteni gyermekükhöz. A szülővé válással partnerkapcsolatunk is megváltozik, módosul. A korábbi női-férfi szerepek mellett megjelenik az anya-apa szerep is, s gyakran párunk olyan tulajdonságaival, reakcióival találjuk szembe magunkat, melyeket korábban nem is gondoltuk volna róla. Ezek az „újdonságok” erősíthetik, de gyöngíthetik is a párkapcsolatot, ami természetesen kihat a szülői szerepben való megfelelés élményére s magára a gyermek érzelmi reakcióira is, ami különböző magatartásprobléma (hiszti, dac, stb.), testi (akaratlan izommozgás; vizelet-, széklettartási probléma; hasfájás, stb.) tüneteket hozhat felszínre náluk. Ilyen esetekben felmerülhet a szakmai segítés igénye.

A családi életciklusok mindegyik lépcsőfoka (pl. első gyermek megszületése, óvodás lesz gyermekünk, kamasz lett gyermekünk stb.) egy-egy krízist jelent a család életében.  Legtöbbször maguktól megoldódnak a problémák – amennyiben sikerül konstruktívan szembenézni velük, bizonyos esetekben azonban – ha e krízis „kezeletlenül” marad – a család diszfunkciójához, széthullásához vezethet.

A „szülőség” mellett még számos szerepet töltünk be. Így házastársak, munkavállalók, szerencsés esetben még gyerekek is vagyunk, s esetleg tanulók is (amennyiben még felnőttfejjel az iskolapadot „koptatjuk”). S hol van a szabadidő, mint „én idő”? E szerepeket összehangolni nem könnyű, sokszor úgy érezhetjük: nem bírjuk továb!!!

Keressen fel, ha:

• keresi a helyét (a családban, a munkahelyen, az életben)
• nem tud megbirkózni az adott életciklus nehézségeivel
• úgy érzi, a gyermeknevelésben zsákutcába jutott
• nem egyedül él, de mégis magányosnak érzi magát