Gondolatok az iskolaérettségről
Az ősz felé közeledve eszembe jut gyermekeim kedvenc verseskönyvének egyik versrészlete: „Hej, de büszke a ház népe, kicsi Bálint iskolás!” (Osvát Erzsébet: Dúdoló). Valóban, milyen büszkeséget él meg a szülő, amikor elérkezik életciklusának ahhoz a korszakához, melyben megélheti, hogy gyermeke a mese világából felnő a nagyobb realitástudatot feltételező iskolai életbe. Bár gondolkodása még továbbra is konkrét szintű (nem véletlen, hogy az 1. osztály cselekvésközpontú - azt tudom, értem, amit csinálok), de érdeklődése kinyílik a világra, kialakul a „tudni akarom” igénye és erősödik elvárásuk önmagukkal szemben (a teljesítmény-, a jól csinálom igény).
Kedves Szülő, végig gondolta-e, milyen feltételeknek kell megfelelni egy 6-7 éves gyermeknek, hogy - úgymond - sikeresen vegye a megmérettetéseket:
Idő
Bármennyire is rugalmas, dinamikus a tanító néni, azért többször 45 percen keresztül a padjában maradva kell figyelnie, rendet tartva az asztalán, táskájában, tolltartójában. Mozgásigényük kielégítését szolgálhatja a bevezetett mindennapos testnevelés.
Míg a legtöbb óvodában a tízórai rugalmasan történt (akkor ültek le, amikor megéheztek, addig ehettek, amíg jól esett), addig az iskolában megadott szünetben, megadott időkeretben zajlik ugyanez.
Képességek
Nem véletlenül mérik fel már óvodában iskolaérettség szempontjából a gyerekeket. Nézik, hogy van-e megfelelő önkontroll ja, testkontroll ja, ami megalapozza általánosan figyelmét, az új információk befogadásának mértékét. Kialakult- e 6-os számkörben a mennyiségállandóság (gondolkodása megmaradt-e szemléletvezérelt, vagy már el tud vonatkoztatni pl. a sorba rendezett korongok hosszától, sűrűségétől)? A szem - kéz koordináció ja lehetővé teszi, hogy könnyedén tudja tartani a vonalhatárokat a füzetben? Ki tud-e emelni csupa krix-kraxból konkrét alakzatokat - figura - háttér észlelés -, vagy képes-e részekből egészet alkotni ( formakirakás ), t é r b e li k o n s t r u k c i ó t vagy megadott sorrendben
felállított mintát - szerialitás - reprodukálni, ami az olvasás egyik alapvető feltétele? Képes-e hosszabb szöveg memorizálására – verbális memória, hallási figyelem -, hiszen gondoljunk bele, meg kell jegyeznie, amit a tanító néni mond (melyik ceruzát, füzetet vegyék elő, hol nyissák ki azt, stb.)? És még sorolhatnám a képességek tárházát, mivel kell rendelkeznie egy iskolaérett gyereknek. „Szakmai iskolák” jöttek létre ezek kutatására és a fejlesztések kidolgozására, hogy csak néhány képviselőt említsek: Brigitte Sindelar, Porkolábné Balogh Katalin.
Csapat
Az óvodában inkább néhány barátjával „töltötte ki” a játékidőt, iskolában már csak szünetben van lehetőség a baráti kapcsolatok ápolására (illetve iskolán kívül), azonban képesnek kell lennie az összedolgozásra, az együttműködésre egy adott feladat elvégzése érdekében. A versenyszellem erősödik benne, aminek egészséges volta fontos motivációforrás, azonban a nyerés/siker görcsös akarása, vagy a kudarc elkerülésének szorító érzése az ellenkező hatást válthatja ki.
Tájékozottság , kommunikáció
A verbalitás jelzi, valójában mit is tud a gyermek. Fontos, hogy a leendő iskolás időben (évszakok, hét napjai, napszakok), térben (előtte, mögötte, stb.) megfelelő ismeretekkel rendelkezzen. Ez nem mechanikus tájékozottságot jelent, hanem mögöttes tartalmat is. Az életkorának megfelelő szókincs birtoklásának előfeltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű beszélgetés – a szüleivel.
A kulcs a szülők kezében van, a varázslat pedig a családban kialakított szokásokban
Mint ahogy nincs két egyforma gyerek, úgy képességeik, tudásuk sem az. Azonban ha figyelünk erősségeikre, gyengeségeikre, és ha ezeket „nyakon csípjük” - az elsőnél elindítunk egy tehetséggondozást (pl. zene, mozgás, stb.), a másodiknál célirányosan korrigáljuk a hiányosságokat (pl. iskolára készítő füzetek) - örömteljessé válik az iskolai megmérettetés. Azonban elvem és hitem, hogy a világon a legjobb ugródeszkát a szülő-gyermek kapcsolat adja. A meséléssel, a beszélgetésekkel (ami arra is vonatkozhat, hogy milyen gyümölcsöket, stb. ismer) gazdagodik szókincse. Utazás közben unaloműző szólánc játékkal - többek között - fejlődik hallása. A családi ünnepekre készített rajzok, képek, díszek készítésével kezei finomodnak. Nyaklánc fűzésével ráhangolódik a sorrendiség követésére. A családtagokkal folytatott társasjátékok által ráhangolódik a türelemre, a kivárásra, az összedolgozásra. Vonjuk be őket a mindennapi teendőkbe (terítés, sütés, vásárlás, stb.), s igazi csapatjátékossá válik.
Az együtt végzett tevékenységeknek nagy a varázsereje: erősíti az összetartozás érzését, a közös élményszerzés pedig a mintakövetés (az apával, illetve az anyával való azonosulás) alapja.
„Fehér foltok”
A gyerekek legtöbbször önmaguk „megmutatják” a számukra kritikusabb területeket, képességeket azzal, hogy nem szeretik csinálni azt, ami nem az er ő sségük – például nem szeretnek rajzolni, legózni, vagy hárítják az aprólékosságot, koncentrációt igénylő tevékenységeket. Ezek jelzések a szülő felé, amiknek hiánya áttételesen kihat majd gyermeke iskolai sikerére, kudarcára. Két út van: vagy a szülő elkezdi keresni a játékos, de nagyon tudatosan felépítetett megoldásokat, vagy szakember segítségét kérve - alapos felmérést követően - utat és támpontot kap az otthoni gyakorláshoz. Így megelőzhetjük, hogy például abban az esetben, hogy ha nem szépen formálja a kis nebuló a betűket, ne azzal „kínozzuk” otthon, hogy négy-öt sor „a” betűt íratunk vele (megalapozva a tanulás megutáltatását), hanem tanulástól független helyzetekben fejlesszük kézügyességét, szem-kéz koordinációját.
SOK SIKERT HOZZÁ!