Iskolaérettség

Az ősz felé közeledve eszembe jut gyermekeim kedvenc verseskönyvének egyik versrészlete: „Hej, de büszke a ház népe, kicsi Bálint iskolás!” (Osvát Erzsébet: Dúdoló). Valóban, milyen büszkeséget él meg a szülő, amikor elérkezik életciklusának ahhoz a korszakához, melyben megélheti, hogy gyermeke a mese világából felnő a nagyobb realitástudatot feltételező iskolai életbe. Bár gondolkodása még továbbra is konkrét szintű (nem véletlen, hogy az 1. osztály cselekvésközpontú - azt tudom, értem, amit csinálok), de érdeklődése kinyílik a világra, kialakul a „tudni akarom” igénye és erősödik elvárásuk önmagukkal szemben (a teljesítmény-, a jól csinálom igény).

Kedves Szülő, végig gondolta-e, milyen feltételeknek kell megfelelni egy 6-7 éves gyermeknek, hogy - úgymond - sikeresen vegye a megmérettetéseket:

  • idő

Bármennyire is rugalmas, dinamikus a tanító néni, azért többször 45 percen keresztül a padjában maradva kell figyelnie, rendet tartva az asztalán, táskájában, tolltartójában. Mozgásigényük kielégítését szolgálhatja a bevezetett mindennapos testnevelés.

Míg a legtöbb óvodában a tízórai rugalmasan történt (akkor ültek le, amikor megéheztek, addig ehettek, amíg jól esett), addig az iskolában megadott szünetben, megadott időkeretben zajlik ugyanez.

  • képességek

Nem véletlenül mérik fel már óvodában iskolaérettség szempontjából a gyerekeket. Nézik, hogy van-e megfelelő önkontrollja, testkontrollja, ami megalapozza általánosan figyelmét, az új információk befogadásának mértékét. Kialakult- e 6-os számkörben a mennyiségállandóság (gondolkodása megmaradt-e szemléletvezérelt, vagy már el tud vonatkoztatni pl. a sorba rendezett korongok hosszától, sűrűségétől)? A szem-kéz koordinációja lehetővé teszi, hogy könnyedén tudja tartani a vonalhatárokat a füzetben? Ki tud-e emelni csupa krix-kraxból konkrét alakzatokat - figura-háttér észlelés -, vagy képes-e részekből egészet alkotni (formakirakás), térbeli konstrukciót vagy megadott sorrendben felállított mintát - szerialitás - reprodukálni, ami az olvasás egyik alapvető feltétele? Képes-e hosszabb szöveg memorizálására – verbális memória, hallási figyelem -, hiszen gondoljunk bele, meg kell jegyeznie, amit a tanító néni mond (melyik ceruzát, füzetet vegyék elő, hol nyissák ki azt, stb.)? És még sorolhatnám a képességek tárházát, mivel kell rendelkeznie egy iskolaérett gyereknek. „Szakmai iskolák” jöttek létre ezek kutatására és a fejlesztések kidolgozására, hogy csak néhány képviselőt említsek: Brigitte Sindelar, Porkolábné Balogh Katalin.

  • csapat

Az óvodában inkább néhány barátjával „töltötte ki” a játékidőt, iskolában már csak szünetben van lehetőség a baráti kapcsolatok ápolására (illetve iskolán kívül), azonban képesnek kell lennie az összedolgozásra, az együttműködésre egy adott feladat elvégzése érdekében. A versenyszellem erősödik benne, aminek egészséges volta fontos motivációforrás, azonban a nyerés/siker görcsös akarása, vagy a kudarc elkerülésének szorító érzése az ellenkező hatást válthatja ki.

  • tájékozottság, kommunikáció

A verbalitás jelzi, valójában mit is tud a gyermek. Fontos, hogy a leendő iskolás időben (évszakok, hét napjai, napszakok), térben (előtte, mögötte, stb.) megfelelő ismeretekkel rendelkezzen. Ez nem mechanikus tájékozottságot jelent, hanem mögöttes tartalmat is. Az életkorának megfelelő szókincs birtoklásának előfeltétele a megfelelő mennyiségű és minőségű beszélgetés – a szüleivel.

A kulcs a szülők kezében van, a varázslat pedig a családban kialakított szokásokban

Mint ahogy nincs két egyforma gyerek, úgy képességeik, tudásuk sem az. Azonban ha figyelünk erősségeikre, gyengeségeikre, és ha ezeket „nyakon csípjük” - az elsőnél elindítunk egy tehetséggondozást (pl. zene, mozgás, stb.), a másodiknál célirányosan korrigáljuk a hiányosságokat (pl. iskolára készítő füzetek) - örömteljessé válik az iskolai megmérettetés. Azonban elvem és hitem, hogy a világon a legjobb ugródeszkát a szülő-gyermek kapcsolat adja. A meséléssel, a beszélgetésekkel (ami arra is vonatkozhat, hogy milyen gyümölcsöket, stb. ismer) gazdagodik szókincse. Utazás közben unaloműző szólánc játékkal - többek között - fejlődik hallása. A családi ünnepekre készített rajzok, képek, díszek készítésével kezei finomodnak. Nyaklánc fűzésével ráhangolódik a sorrendiség követésére. A családtagokkal folytatott társasjátékok által ráhangolódik a türelemre, a kivárásra, az összedolgozásra. Vonjuk be őket a mindennapi teendőkbe (terítés, sütés, vásárlás, stb.), s igazi csapatjátékossá válik.

Az együtt végzett tevékenységeknek nagy a varázsereje: erősíti az összetartozás érzését, a közös élményszerzés pedig a mintakövetés (az apával, illetve az anyával való azonosulás) alapja.

„Fehér foltok”

A gyerekek legtöbbször önmaguk „megmutatják” a számukra kritikusabb területeket, képességeket azzal, hogy nem szeretik csinálni azt, ami nem az erősségük – például nem szeretnek rajzolni, legózni, vagy hárítják az aprólékosságot, koncentrációt igénylő tevékenységeket. Ezek jelzések a szülő felé, amiknek hiánya áttételesen kihat majd gyermeke iskolai sikerére, kudarcára. Két út van: vagy a szülő elkezdi keresni a játékos, de nagyon tudatosan felépítetett megoldásokat, vagy szakember segítségét kérve - alapos felmérést követően - utat és támpontot kap az otthoni gyakorláshoz. Így megelőzhetjük, hogy például abban az esetben, hogy ha nem szépen formálja a kis nebuló a betűket, ne azzal „kínozzuk” otthon, hogy négy-öt sor „a” betűt íratunk vele (megalapozva a tanulás megutáltatását), hanem tanulástól független helyzetekben fejlesszük kézügyességét, szem-kéz koordinációját.

SOK SIKERT HOZZÁ!

Tóthné Haris Katalin pedagógiai szakpszichológus